Most, hogy Matykónak kistestvére érkezik tudatosabban kezdtem el “nagyobb pórázon” tartani és engedek meg neki olyan dolgokat, amiket eddig kevésbé. Ez egy nehéz, hosszú és tudatos döntés, hiszen én mindig is az az anyuka voltam, aki ment a játszón a gyerek után és próbáltam így úgy egyengetni az útját. A laza mami béta tesztem nagyjából 5 napig tartott és az öt napnak az eredménye: megfázás, egy játszótéri verés és János kórház fül orr gégészet ügyelet. Dióhéjban elmondhatom nem ez volt Matykó hete -bár engem egyelőre jobban megviselt minden- és valószínű sok mindent nem tudtam volna kiküszöbölni ha nem kezdem el az ösztöneimet béta tesztelgetni, de azért egy jó tanács: HALLGASSATOK A MEGÉRZÉSEITEKRE. Na de haladjunk szépen sorban a sokk hét eseményeiben.
Laza mami béta teszt 1. nap:
Matykó a héten kapott egy kulacsot, amit egyedül tud kinyitni és becsukni. Mivel ő a mai napig óriási vizilény, ezért előszeretettel nyitja és önti ki, majd kezd el pacsálni benne. Mivel ugye már lazább vagyok hátra adtam neki a kulacsát a kocsiban és hagytam inni. Természetesen a kulacs fele végül a maga előtti Cybex pajzson/pocakján landolt. A fiúk miután hazaértünk kitalálták még lemennének mocizni és bár éreztem, hogy picit vizes a gyerek azt is éreztem, hogy nem hideg semmije pici mocizásból mi gond lehet? Megfázott…
Laza mami béta teszt 3. nap:
Történt egy szép tavaszi napon, hogy Matykóval elmentünk a Várba a Mátyás király játszótérre, ami nagyon szuper, sok különböző kultúrájú gyerek találkozik ott és nem utolsó sorban szép helyen van. Aki volt már az tudja, aki még nem annak elmondom, hogy gyakorlatilag a játszótér egyik hosszú oldala egy barlangrendszer, amit a gyerekek imádnak, de én mint kismama már kevésbé. Gondoltam ez a tökéletes pillanat arra, hogy na most nem fogok utánamenni kint várom, hogy nyugodtan kiterápiázza magából a megszületés élményét a kicsi kis átmászható csövekben. Egy ideig ez a taktika teljesen jól működött ki-ki kukucskált és integetett egyes járatváltásokkor, ám egyszer csak sírva fut felém. Hozzáteszem nettó egy méteren belül voltam, szóval még mindig nem a játszótér túl oldalán a padon ülő telefont nyomkodó anyuka szerepébe bújtam. Rögtön Matykó után egy 4-5 éves forma fiú és szétnyitott kis kezével püföli a gyerekem fejét! Bár mélyen belül elgurult minden gyógyszerem hirtelen, de mivel annak a híve vagyok, hogy inkább a viselkedésemmel mintsem a mondandómmal nevelem a gyereket, inkább megvigasztaltam Matykót és mondtam neki kérdezzük meg a kisfiút miért csinálta ezt. Mivel a fiú jött Matykó után folyamatosan hallotta is a kérdést és azt válaszolta úgy gondolta vicces. Na és a lényeg most következik, megjelent nagypapa is, aki a történteket úgy konstatálta, hogy “a hugát is mindig veri” majd “ ettől lesz harcos a magyar”. Mondtam a papának, hogy nem 56-ban vagyunk nem harcosokat kell nevelni hanem egymást tisztelő és kedves embereket talán. De ismeritek Halász Judit Vannak még rossz gyerekek című számát (nekem most felnőttként lett értelme kb):
Laza mami béta teszt 5. nap:
Üres a hűtő, irány az ALDI. Mivel pénteken Matykó sokáig aludt délután, így valóban picit későn indultunk el bevásárolni, de rutinos ALDI-zók vagyunk ripsz-ropsz levesszük apolcról, ami kell. Nagyjából 10 perces autóút után, Matykó mondta a hátsó ülésről, hogy “Mami, kavicsot a nózimba” én puszta naivitásból azt hittem, előre szól és mondtam neki ne tegyél fel semmit a nózidba. Majd hozzá tette, hogy “ Nózim, fáj.” Vészvillogóval félreáltunk, hátrapattanok és a telefonom zseblámpájával bevilágítok és mit látok a gyerek cuki kis pisze orrának lyukában? Egy kavicsot! Tudom történnek rosszabb dolgok is a világban sajnos, de ezt az érzést sem kívánom senkinek. És zárójelesen megjegyzem, hogy amióta Matykó megszületett most először nem volt nálam a pénztárcám benne minden iratunkkal, mert ugye csak az ALDI-ba megyünk mi baj történhet…Szóval felhívtuk a Főnix ügyeletet, hogy hova kell mennünk mondták, hogy János kórház füll- orr- gégészet az ügyeletes ma. Gyorsan hazajöttünk az iratokért, de megpróbáltuk még itthon kiszívni orrsziporszival, természetesen nem sikerült. Elindultunk, TAJ kártya természetesen megint itthon maradt, szóval visszafordultunk, de aztán már harmadjára sikerült összeszedett felnőtt módjára elindulnunk. Odaértünk egy kislány volt előttünk a szüleivel., Szerintem ha reálisan gondolkodok kb 20 percet vártunk, ami egy kaviccsal a gyereked orrában kb 4-6 órának érződik. Na de a lényeg, hogy sorrakerültünk a doktor bácsi gyorsan és hatékonyan kiszedte a követ egy varázs fémbottal és pici sírás és orrvérzés után már jöttünk is haza és mindenki aludt este fél11-re.
Aludva egyet a para hétre azt mondom, hogy mindenki maradjon a megérzéseinél, alakulni fog úgyis minden magától, én is visszaállok az eredeti üzemmódomba, amiben azt mondom, hogy így 2 év után már egészen magabiztosan mozgok a magunk tereiben. És a kavicsokkal vigyázzatok, alattomos kis teremtmények.
