Olyan csodálatos dolog az anyaság, de sajnos számos olyan esemény is történik, ami bemocskolja azt. És nem arra gondolok, amikor beteg a gyerek vagy egy ismeretlen megcsipkedi az arcát az utcán. Jelen esetben az jár a fejemben, ami számomra a legfájóbb, amikor anyukák támadnak anyukákat.

Sajnos szinte nap mint nap futok bele olyan comment háborúba, hogy hasonló korú gyerekek édesanyukái támadják a másikat. Támadják, mert nem úgy csinál valamit mint ő. Vagy támadják, mert nekik sikerült valami ami a másiknak nem. Vagy igazából nem tudom elképzelni, hogy miért támadják egymást minősíthetetlen hangnemben. Én császárral szültem mégse támadom azt, akinek sikerült természetes úton 3 óra alatt. Örülök neki és az öröméből próbálok tanulni. Nem érzem magam kevesebbnek például, de még ha így is érezném, nem egy másik emberen vezetném le. Vajon honnan fakad az a sok agresszió és negativitás, amit egymásra zúdítanak az anyukák? Miért alakult ki egyáltalán az ősanya kifejezés? És egyáltalán miért ősanya az, aki hordoz és szoptat?

 Mindig elhatározom, hogy nem fogok commenteket olvasni, mert tényleg egy jótakaró, értelmes hozzászólást is olyan gyorsan le tudnak húzni a más anyukák, hogy nekem fáj olvasni, még ha nem is nekem szól.

FOGJUNK MÁR ÖSSZE. Egy cipőben járunk, hasonló örömökben és fájdalmakban osztozunk. Miért kell a másikat támadni, mert ő valamit máshogy csinál. Tartsuk tiszteletben a másikat, a döntéseit a nevelését. Amíg nem az én gyerekem ellen uszítja a gyerekét én bele nem szólnék a nevelésébe még akkor sem, ha mondjuk az enyémmel ellentétes.

10-20-30 év múlva nem az fog számítani neked, hogy a saját gyereked boldog-e? És szerinted a gyereked olvasni fogja a commentet, hogy nahát milyen fasza anyukám van jól megmondta ennek a szoptatós ősanyának a magáét. Szerintem rohadtul nem fogja olvasni. Nem commentekben kell bizonyítani, hogy jó anyuka vagy hanem a gyerek mellé leülni játszani, mesét olvasni és talán a legfontosabb jó példát mutatni. Figyelni az igényeire és aszerint nevelni és egyengetni az útját. Nem az számít felnőtt korában, hogy kapott-e tápszert vagy veletek aludt-e egyágyban. Az számít, hogy jó EMBER lesz-e, aki tovább adhatja azokat a jó dolgokat, amiket Tőletek a szüleitől kapott.

Szóval szeretnék kérni mindenkit, aki ezt olvassa, mielőtt esetleg legközelebb írnál egy talán bántó commentet, előbb számolj el háromig és azt az energiát, amit a comment megírásába tennél, inkább fektesd egy jó kis bújócskára vagy csikipartyba.

Az eredeti cikk itt olvasható.