Moments of mine

Miért nem mentünk el egyszer sem genetikai ultrahangra

2019. március 15. - szanszab

Előszónak leszögezném, hogy nem vagyok orvos, nem vagyok genetikus sima anyuka vagyok ösztönökkel. Nem szeretnék tanácsot adni, csak leírom a gondolataimat. És ami a legfontosabb a gyereknek a legfontosabb egy nyugodt és boldog anyuka. Mindenki úgy cselekedjen, ahogy a leginkább meg tudja adni azt a harmónikus és szeretetteljes környezetet a kisbabájának, amire egy picinek szüksége van.

Az én nyugalmamnak a negatív commentekre például egyáltalán nincs szüksége, köszönöm.

f264f67cf8b7e7964835724c8a36df3b.jpg

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/

1. Először is kezdeném azzal, hogy nagyon nagyon szerencsések vagyunk, hiszen alakult úgy az életünk, hogy tud(t)unk viszonylag fiatalon gyerekeket vállalni. Továbbá, azért még szerencsésebbek vagyunk, hogy gyakorlatilag megbeszéltük, hogy (újabb) gyereket szeretnék és egyből összejött. Ezek nagyon fontos információk voltak, hiszen számomra az, hogy gyorsan megfogant(ak) és tényleg a második babánknál meg pláne szinte semennyi odafigyelés mellett megmaradt és ügyesen növekszik ebben a pillanatban is magától bizonyossá tette, hogy erősek és életképesek.

 

2. Tovább hajtott a nem felé az a tény is, hogy szintén szerencsére, nem volt előzetes vetélésem vagy halva szülésem. Így azért nyugodtabban mentem neki most is a második várandósságnak. Tudom, hogy sokan keresztül mennek ilyeneken, ami talán a világ egyik legfájdalmasabb dolga. Sajnos egy halva szülést személyesen is végig hallgattam a 38.hetes ctg-n, ahol együtt sírtam az anyukával, annyira megviselt az egész folyamat,  ahogy hallgattam és ugyanannyira tehetetlen voltam, mint ő. Senkinek nem kívánom és teljesen megértem, hogy ha valaki, akinek akárcsak a 12.hét előtt elmegy babája, nyugodtabb úgy, hogy elmegy és van egy plusz papírja arról, hogy minden rendben velük. Hozzáteszem sajnos a saját környezetünkben is volt nem egy fals eredmény, eredmény elcserélés, ami később nagy meglepetéseket és szomorkodást okozott.

 

3. Szintén nagy szerencse és ezt nem magunknak köszönhetjük, hogy a családunkban nem volt semmilyen olyan genetikai megbetegedés, ami egy kisbaba életét kockáztatná vagy ellehetetlenítené a teljes életét. Persze tudom, hogy a kromoszóma és egyébb genetikai elváltozások kialakulhatnak maguktól is, de azért ezt is latba vettük amikor férjemmel átbeszéltük, hogy szeretnénk-e elmenni genetikai ultrahangra.

 

És talán a legfontosabb gondolatom az egész vizsgálattal kapcsolatban:

 

4. Úgy érzem, hogy akármilyen információt kapnék, azon teljesen természetesen aggódnék, agonizálnék, sírnék, szomorkodnék. Ami sajnos nem segít. Természetesen ha bármi olyan lehetne, hogy kijön egy negatívabb eredmény és azt mondanák, hogy a gyerekszületéséig vagy amíg szoptatom szedjek x gyógyszert vagy szúrjam magam napi kétszer y-nal és nem lesz semmi baja, megtenném. De sajnos én úgy tudom, hogy ilyenkor a szomorúságon túl nincs mit tenni. Számomra az abortusz nem opció jelenleg. Természetesen nem ítélek el senkit, aki olyan információ birtokában van, hogy azt látja a helyes megoldásnak. Szerencsére nem tudom elképzelni milyen az és azt sem én hogyan döntenék egy olyan helyzetben, ezt a mostani tapasztalataim és tudásom fényében mondom.

 

Lehet struccpolitika, amit folytatunk és lehet bírálni is, de egy dologban biztos vagyok. Akármilyen sors is jut a kisbabánknak és vele együtt nekünk is, azon a hídon akkor szeretnék átmenni, amikor odaérünk. Nem szeretnék addig szomorkodni és sírni. Hogy ha ne adj Isten el kell mennie idő előtt úgy érzem akkor tudok neki boldog és nyugodt életet adni, még ha akárcsak a pocakomban is adatik meg neki egy picike élet, hogy ha én is boldog vagyok. Akkor tud harmóniában és békében élni a szívem alatt, ha a fejemben béke van. Akkor tudok a már meglévő gyermekemnek teljes körű édesanyja lenni, ha nem kell sírva elaludnom és aggódnom mi lesz velünk. Ezeket átbeszélve a szüleinkkel és egymással döntöttünk úgy, hogy most is, mint Matykónál kihagyjuk a genetikai ultrahangokat.

 

19396292_e82b1cf7e0f0375853131b16fed8bc1f_x.jpg

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://momentsofmine.blog.hu/api/trackback/id/tr7614690138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása