Meg kell, hogy mondjam nem mentünk neki elég felkészülten ennek a télnek. Tavaly még elegendő volt az egy-egy séta, játszórandik barátokkal és az itthoni mami szórakoztató egység. De kettőt pislogtam eltelt egy év és már kevés voltam. Valahogy a játékok osztódtak és kétszer annyi lett legalább, duplo, kisvonat, számtalan kirakós, de valahogy kimozdulós programok terén nem voltam kreatív. Mondjuk igaz, az influenza parám, a kertben található 182 lépcső és a takony, ami az égből esett se segített. Szerencsére karácsonyra, Matykó nagynénijétől és nagybácsijától a Jézuskától, kaptunk a Bábszínházba jegyet. És milyen szuper kis ajándék volt!

Mivel nekem az első és legmeghatározóbb emlékem a Bábszínházból ovis koromra datálható ezért azt hittem Matykó még kicsi lesz ahhoz, hogy egyhelyben ülljön és nézzen valamit. Ezt azért is gondoltam így, mert bár itthon nem nagyon nézünk mesét hosszabb utakra mindig bepróbálkozom egy-egy tabletes mesével, amit néz 2 percig és utána megunja. Szóval picit izgulva mentem neki az előadásnak. Mivel érkezési sorrendben kellett elfoglalni a helyet, így egy könnyen elhagyható széket választottunk, hátul szélen. Féltem, hogy ha elől ülünk, akkor mindenképpen nézőből rendezővé avanzsálná magát a kisfiam. Így viszont tisztes távolságból, de mégis a kimenekítő útvonalat gondosan megtervezve 4-6 másodperc alatt el tudtuk volna hagyni a terepet.

És akkor eljött az első csoda ideje. Lezárták a lámpákat. Matykónak már ez nagyon tetszett és elég hangosan meg is jegyezte, hogy “sötét”. A második csoda rögtön 5 másodperccel utána következett, amikor a színpadon meg világos lett. Akkor szintén megjegyezte a kis laikus néző az ölemben, hogy “fény”. Mivel Matykó kis molylepke és mindent imád ami fény, pláne ha körülötte sötét van, gondoltam, hogy ez biztosan fog neki tetszeni. Persze az már kevésbé volt izgalmas, hogy nem úgy váltogatták a fényeket, ahogy ő azt a 9. Sorból dirigálta.

Maga a darab (Pettson és Findusz) , amúgy 3+-os darab volt, szóval szigorú értelembe véve ő mindenképp csak szülői felügyelettel nézhette. Szerintem amúgy kisebbek is simán élvezhetik van bőven cukiság, érzelem, tanulság és egyenjogúságért tűntető pipik.  A hangosabb csapkodás és egy-egy effekt miatt a szem eltakarás természetesen inkább a füleltakarásban bontakozott ki, de Matykó is, aki csak most lesz 2 nem sokára, egész gyorsan hozzászokott, hogy mi hogyan zajlik és történik egy előadás során.

Én mindenkinek ajánlani tudom a Bábszínházat, nagyon szépen fel van újítva belül, óriási firkálható fallal a büfében. Hatalmas pacsi a grafikusnak, aki a szórólapokat és plakátokat csinálja. Nem tudom miért csak az épületen belül látni őket, szerintem simán megállnák a helyüket itt-ott szabadtéren is elszórva.

Benti Tv-s vagy tabletes Peppa Pig és Mása és a medve helyett irány a Bábszínház!