Magam sem tudom, mikor fogod megkapni ezt a levelet.
Lehet pár évtized múlva vagy a napon amikor hozzámész a fiamhoz. De az is lehet, hogy egy random tavaszi vagy téli napon. De bármikor is érkezik el ez a pillanat, remélem, hogy még élni fogok és elmondhatom mennyire örülök nektek.
Most, hogy itt ülök a francia ágyon, teát kortyolgatok és az anyukámtól kapott illatmécses fényében írok, butaságnak tűnik ezeket a sorokat leírni. A kisfiam az ágyában alszik tengeri csillag alakban kinyúlva vagy kisbékába felhúzott lábakkal. Gondosan köré raktam az összes kis párnát és állatkát, amit hónapok alatt gyűjtögettem össze neki, hogy szép és barátságos kis kuckója legyen. Most, hogy nagyfiús ágya van, megint olyan kis picinek tűnik, mint az első napon a rácsos ágyban. Megsimogattam szőke tincseit és homlokon pusziltam mielőtt leültem, hogy írjak Neked.
Mielőtt a fiam megszületett mindenkitől azt hallgattam, hogy mennyire felgyorsul az idő egy gyerek érkezésével, és ripsz-ropsz kamasz majd felnőtt férfi lesz. Úgy érzem, erre egyáltalán nem vagyok felkészülve. Most még itt alszik az óriásnak tűnő ágyában, majd egyszer már nem lesz elég ez az ágy, mert lelóg a lába, aztán hirtelen már más ágyában fog aludni messze innen.
És valamikor e folyamat közepedte megtalál Téged.
Most még engem választ. Engem választ, hogy ülljek le vele vonatozni vagy, hogy az én ölembe tolasson be könyvecskéket nézegetni. Az én főztömet szereti és azt szeretné én legyek az utolsó aki alvás előtt puszit ad neki.
De egy nap Téged fog választani. Veled szeretné majd eltölteni az egész napját, Veled szeretne olyan izgalmakat átélni, mint a mesekönyveinek a hősei és a Te főztödet fogja dicsérni.
Most még akkor csillan fel a szeme, amikor engem meglát. A kedvencem, amikor mással van és szabadtéren találkozunk és látom, hogy észrevesz a játszótér másik oldaláról vagy járdán pár méterre a műanyag kismotorján.
De eljön a nap, amikor ezek a szép kék szemek Érted fognak csillogni. Rólad tesz ki képet az irodájába az asztalára és neked fog megörülni, amikor megjelensz az étterembe, ahova lefoglalta az asztalt az évfordulótokon.
Most mi vagyunk a hősei apukájával. Minket hív segítségért vagy tőlünk kérdez dolgokat. A mi gyógypuszinkra vágyik, ha beüti magát valahova.
De nem sokára Te leszel a hőse. Tőled fog tanácsot kérni és Te más választ fogsz adni, mint én és Rád fog hallgatni. Te fogsz neki segíteni megismerni a Világot és Te leszel az, aki meggyógyítja he beteg, felvidítja ha szomorú.
Most még arra tanítjuk az apukájával, hogy hogyan legyen kedves másokkal, hogyan viselkedjen tisztettudóan és hogyan vívja ki mások tiszteletét.
Egy nap Te leszel az, aki mind ezt a jóságot és tiszteletet megkapod Tőle.
Most még több hétig tervezem a szülinapjait, éjszakákon át gyártom az ajándékait.
De nem sokára Te leszel az, aki emlékeztetni fogja őt az én szülinapomra.
És mind ez így van rendjén Ez az élet gyönyörű rendje, még ha most a szívem is megszakad ha belegondolok.
Remélem a Világ egy sokkal szebb hely lesz, amikor megismerkedtek és butaságnak fog tűnni már ilyet leírni, de ha mégse tudd, hogy nem számít a nemed, bőrszíned vagy vallásod.
Igyekszem megtalálni a tökéletes egyensúlyt, hogy ne menjek az agyatokra és igyekszem majd csak akkor tanácsod adni, amikor kéritek is azt.
De addig is, amíg csak enyém igyekszem kihasználni és élvezni minden egyes együtt töltött pillanatot, minden összebujcizást, bírkzást és nevetgélést.
És amikor eljön a nap és Beléd szeret, büszke leszek rá. Büszke leszek a személyre, akivé vált, büszke leszek arra, hogy 2016 júniusában, amikor megfogant, minket választott. De a legbüszkébb arra leszek, hogy az anyukája lehetek!
photo: http://petrapakophotography.com/
