“Szoptatni a legszebb dolog a világon” olvasni, hallani sok helyen. Valóban az, de rögös és ismeretlen út vezet odáig. Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor Matykó csupán egy naposan -szerintem nagyon ügyesen- rácsatlakozott a mellemre és először igazán hosszú ideig szopizni kezdett. Gondoltam na, ez menni fog mint a karikacsapás. Igazán jó érzés volt, a szülés utáni csalódottságomban. Valahogy a várandósságról mindig ezer meg egy olvasnivaló van, a magzati létről, a vajúdásról, a légző technikákról, kitolásról stb stb, de valahogy a szülést követő teendőkről, nehézségekről vagy csak úgy általános információkról szerintem már kevesebb. Igaz, időm se lett volna annyit olvasni, mint a várandósság alatt, amikor hetente gyümölcsökhöz hasonlítottam Matykó méretét és büszkén konstatáltam, hogy na most már megvan az összes kis ujjacskája, vagy kialakult a veséje. Egy szó mint száz a várandósság szerintem agyon van dokumentálva és segítve, a kórházban is tálcán hordoznak, amíg a kisgyermeked benned van, aztán jön a hideg zuhany. “ Anyuka jöhet a gyerekért, a ketteske a magácskáé” mondták nekem például, amikor érte mentem egy fürdetés után. Ridegen, tárgyilagosan. Na de ez egy másik téma lehetne kanyarodjunk vissza az ingoványos gyermekágyi időszak első és egyben -szerintem- legfontosabb pontjához, a szoptatáshoz.

Amikor először bejött hozzám egy csecsemős és látta Matykó egy mini vákuumhoz hasonlóan cicizik, mondta nekem, hogy biztosan azért csinálja ennyire, mert nem jön belőlem semmi. Én tudtam, hogy ez nem igaz, mert már a szülés előtt hetekkel fehér előtej cseppeket láttam magamon, szóval biztos voltam benne, hogy Matykó azért valamit kap. Persze jött ijesztgetés, hogy csökken a súlya, éhen fog halni, sosem fogom tudni szoptatni - 16 hónapja szoptatom és nem tervezem abbahagyni-. Számomra mégis a legmegdőbbentőbb kórházi pillanat az volt, amikor megkérdezték tőlem adhatnak-e Matykónak tápszert, mert már elég sokat vesztett a súlyából, kezd besárgulni és ugye nekem semmi tejem és nem is lesz soha. Én megkértem őket, hogy legyenek szívesek ne adjanak neki se cukros vizet se tápszert, mert tudom, hogy van előtejem és érzem, hogy ügyesen is szopizik. Szerencsére a kórházban számít az anyuka kívánsága és szava ezért este, amikor visszakaptam Matykót óriási fehér, tápszer karika volt a szája körül. Kérdem én, ha tele tömik a gyereket, akkor hogyan fog szopizni, ami beindítja a tejtermelést? Hozzáteszem, hogy abban a kórházban, ahol szültem egész nap és éjszaka is velünk voltak a babák, csak este vitték el fürdeni - a következő gyereknél ezt se fogom hagyni-. Egy szó mint száz, Matykót egy tápszer recepttel a kezemben, sárgán és lélekben tele negatívumokkal hoztuk el, mert mondták, hogy én ezt a gyereket soha nem fogom tudni szoptatni. A receptet kiváltottuk, Matykó meg egy kortyot nem fogadott el belőle utána oda is adtuk a bontatlan zacskót a védőnőnek. Én meg szorgosan szoptattam őt, amikor csak szerette volna. Így a szülést követő 4.-5.napon eljött az anyatermészet tej-implantátuma és egyik napról a másikra belövelt a tejem. Ha jól emlékszem sírtam is mondjuk ezekben a hetekben min nem sírunk?

Na de elkezdtek olyan dolgok történni, amiről nem beszél senki a szülés előtt. Például, hogy a szoptatás alatt ugyanolyan méhösszehúzó hormon termelődik, hogy minél gyorsabban regenerálódjon a méhünk- ugyanez a hormon gátolja papíron a menstruáció elmaradását is a szoptatás alatt-. Szóval az első napokban minden egyes szoptatáskor olyan erősfájásaim voltak és azt hittem, bár Matykó császárral született (sajnos), de bent maradt egy kistestvér, aki meg fog születni természetesúton (Szoptatni a legszebb dolog a világon? No. 1) Aztán már jó pár hetes lehetett Matykó, amikor egyik napról a másikra nem jött tej a jobb mellemből, de iszonyat feszült és éreztem, tele van. Rátettem Matykót, szegénykém sírt mert csak szívta szívta de semmi… Fejtem egy órát, semmi. Trükkös ez a természet, de ha tele van miért nem jön? Az internetnek hála, beszéltem egy szoptatási tanácsadóval, és ő mondta nekem, hogy mivel a mellbimbó nagyon igénybe van véve, a bőr hámosodása is gyorsabb így szimpla egyszerűséggel összenőtt a bőr a mellbimbómon, tehát nem tud kijönni a tej. (Szoptatni a legszebb dolog a világon? No. 2) A megoldás: húzópakolás, bekened a melled oliva olajjal ( az anyaság eddigi fázisára ilyen dolgok már nem furcsák egyáltalán) és vizes vattát teszel bimbóra és az egészet befolpakkozod. Kb egy fél nap után, mire azt hittem, hogy ennyi ki fog durranni a mellem- fürdés közben egyszer csak kifakadt és ömlött a tej mindenfele. Hátha segít ez az infó valakinek. De a mellbegyulladás, tejkő, cumizavar stb mind-mind olyan dolog, amiről akkor olvas az ember, amikor benne van a dologban. Ami mondjuk lehet nem baj.

A bejegyzés címében elhangzó kérdést, nekem elég sokan feltették itt-ott. Nem értettem, hogy ez egy eldöntendő dolog? A gyereknek anyatej kell, tehát szoptatnom kell. Ez elég fekete-fehér az én szemszögömből. Hát ez is megcáfolódott, annyi más anyukával beszélgettem itt-ott. Sokan kijelentik, hogy márpedig ők nem fognak szoptatni vagy szimplán leszoktatják a gyereket amilyen hamar csak lehet. Anyaságom egyik legnehezebb feladata, hogy elfogadjam azt, mindenki más és mindenki máshogy csinálja a dolgát. Nekem is voltak napok, amikor úgy gondoltam, hogy oké 6 hónapig cicizik Matykó, de tovább nem, mert iszonyat fájt minden egyes szoptatás. Iszonyú sok időt vett igénybe, ahogy jött a jó idő egyre melegebb volt és izzadtunk…Aztán már nem is emlékszem mikor egyszer csak elmúlt a fájdalom, megtaláltunk olyan pózokat, ami neki is és nekem is kényelmes volt. Ha bárki olyan anyuka olvassa ezt a bejegyzést, akinek nehéz, fájdalmas, teher a szoptatás, azt mondom tartson ki, mert megéri. A babáknak a szopizás nem csak kaja bevitel, hanem kötődés is. Gondolj bele 9 hónapig a te szívverésed folyamatos lüktetése volt a minden, amikor cicizik közel van hozzá és újra hallhatja.

Kicsit meg kell, hogy cáfoljam magam, mert én nem is akartam túl sokat olvasni a témában, csináltam mindent, ahogy éreztem, hogy kell. Nem 3 óránként kapott cicit, hanem amikor szeretett volna ( Melyik felnőtt az, aki fixen mindig ugyanakkor eszik és iszik?) és egészséges, nem túlsúlyos gyerek cseperedett belőle. Nem vagyok cumi ellenes, de nem adtam neki cumit, mert nem tudtam mikor kellene a szájába nyomni, inkább mindig mellre tettem és újra ismétlem egészséges, nem túlsúlyos gyerek cseperedett belőle. Volt, hogy másfél órát cicin volt nagyon pici korában és egészséges, nem túlsúlyos gyerek cseperedett belőle. Az anyasággal szerintem megkapunk egy ősinek nevezhető tudást, amit odafigyelve, tudatosan a gyermekünk igényeire szabva használhatunk. És ez a tudás nem szomszédtól, commentelőktől vagy mástól érkezik, hanem a gyerekedtől. Rád bízta Magát, figyelj Rá és tudni fogod mi neki a legjobb!