Sokszor úgy érzem, hogy a napok csak pörögnek körülöttem. Mint egy homokórában a gyönyörű homokszemcsék szóródása úgy telnek el a szép együtt töltött pillanatok hétről hétre. Sokan mondták nekem, hogy életem legszebb két vagy három éve áll előttem, amit otthon töltök kisfiammal és jól figyeljek, mert nagyon gyorsan eltelik és egy pillanat alatt csak emlék lesz az egész. 15 és fél hónap távlatában azt mondom ez valóban így van. Látom a most 3-4 hónapos babákat ismerősi körünkben és arra nem emlékszem milyen volt, amikor Matykó volt ennyire pici és annak örültem, amikor hátról hasra fordult. Azonban nagyon nehéz úgy visszaemlékezni dolgokra, hogy majdnem minden egyes napunk teljesen egyforma, szép és vidám, de egyforma. Ezért találtam ki, hogy havonta egyszer elmegyünk egy-két közös programra Matykóval, hogy legyenek emlék fókuszpontok az agyamban, aztán persze mindezek mellett tökéletesen ad mire emlékeznivalót a mellettem szuszogva alvó kiskukac is.

Az első és egyben leggyakrabban látogatott “monoton-program” feldobó eseményünk a szombati úszás. Matykóval tavaly szeptemberben, azaz 6 hónapos korában kezdtünk el babaúszásra járni. És azt kell mondanom, hogy az eddigi gyereknevelésünk talán egyik legjobb döntése volt. Matykó imádja a vizet, egy kisbéka gyakorlatilag. Anyukámék soha semmilyen sportot nem erőltettek rám, de úszni meg kellett tanulnom. Nagyon jó döntés volt részükről. Én is csakúgy leszek nyugodt, mégha csak lepkegyűjtő táborba is megy Matykó, hogy tud úszni. A babaúszásnak már megvannak a pozitív hozományai. A nyaraláson Matykó egyáltalán nem félt az óceántól, sőt úgy kellett kihoznunk belőle, amikor már lila volt a szája és remegett.

Másik heti rendszerességű közös programunk, a jóga, amiről már írtam egy bejegyzést itt.

A heti szintű cukiskodások mellett vannak ritkábban látogatott programjaink is, amik közül az egyik kedvencem a családi rave party. A Pompom party sorozat, egy nagyjából két havonta megrendezett családi electronikus buli, ami figyelemmel a gyerekekre délután kezdődik és nem annyira hangos, hogy még másnap is lüktet a dobhártyád, mint annó, amikor bulizni jártál. De ugyanakkor lényegében zeneileg a szülőknek szól. Persze persze tudom mindenki szeret vízmozgatta hinárként mozogni a Bogyó és Babóca zenéjére, na de azért mélyen a szívünkbe nézve más zenére vágyunk. Ezen az ötleten elindulva kezdték el a Pompom party sorozatot és én mondom, ennyi buboréktól és világító rudaktól extázisban Palotaira ugráló gyereket álmomban nem tudtam volna elképzelni. Matykót még egy éves kora előtt elvittük -kaptam is az ívet rendesen az internet népétől, mert egy Indexes cikkben pont róla raktak ki képet és borzalmas felelőtlen anyuka voltam, hogy nem a konyhában szültem a következő gyereket, miközben Matykó a járókában csörgőkkel játszott-. Szuper program szerintem babákkal vagy nagyobb gyerekekkel! Felelevendnek a ZP-s vagy egyéb szórakozóhelyes emlékek, de már gyerekeddel a kezedben! Fantasztikus érzés, mindenkinek ajánlom.

Másik nagyon kedves program, amire eddig csak egyszer mentünk el sajnos, a “Mama nézd!- Babával a múzeumban” nevű tárlatvezetés a Magyar Nemzeti Gallériában. Sajnos valamiért február óta nem kerül megrendezésre, pedig szerintem lenne rá érdeklődés. Ha jól emlékszem hordozóban elől hordva kellett a babákat cipelni és úgy vezettek minket körbe egy nagyjából 4-5 állomásból álló mini múzeumlátogatáson. Az állandó kiállítás festményeit mutatták be, a téma most a várandósság volt és ennek ábrázolása. Nagyon érdekes volt, mert elhangzottak olyan információk is, amik egy általános tárlatvezetésen nem biztos, hogy elhangzottak volna, na meg persze egy anyuka csinálja (csinálta?) az egészet. Szóval szerintem nagyon jó kis program ez, pláne, hogy valószínű alapjáraton a múzeumoknak nem a legkedvencebb vendégeik a totyogósok.

Pont a mai napon a délelőtti játszóterezést kiváltva a Babyberry és barátai által szervezett piknikre látogattunk el. Hála az Instagramnak ma már az anyukák könnyedén egymásra találnak és ilyen alkalmak tökéletesek a találkozásokra, beszélgetésekre. Szerencsére az idő is jó volt, a hangulat is szóval csak ajánlani tudom mindenkinek az ilyen félig-meddig baba specifikus rendezvényeket is.

Mi Matykót, még ha néha nagyon nehéz is, de visszük magunkkal mindenhova, ezért már nagyon jól viseli ha máshol vagyunk, nagyon könnyedén barátkozik, mászik fel másnak az ölébe. Vannak programok, amiket miatta választok és vannak, amiket magam miatt. Úgy gondolom, hogy azért mert anyukák vagyunk igényelhetünk szórakozást, szórakoztatást vagy épp egy csendes tárlatvezetést. Remélem egyre több olyan igazából felnőtt program válik elérhetővé gyerekekkel, amik eddig gyerekmentes övezetnek számítottak.