A jóga, már a terhességem előtt is szerves része volt az életemnek. Nem tartoztam soha a reggel 5 órakor 107 napüdvözletet elvégző szorgos jógik közé, de azért lejártam jó pár bérletet több jóga stúdióban is. Sajnos aztán a várandósság alatt kevésbé végeztem sport szintű mozgást, de a kismama jógával már akkor is szemeztem. Mivel a munkám miatt sajnos nem tudtam elmenni erre az órára, ezért az első héten, amikor már a szülési szabadságomat töltöttem egyből ellátogattam a budai Mantra Jógastúdióba, hogy kicsit átmozgassam az akkora már Humpty Dumpty alakú testemet. És milyen jól is tettem!

Az első kismamás jóga órámra nagyon kis stréber módjára készültem. Tökéletes jóga ruha, ami rámjött még akkor, egy kulacs víz, kis alma az óra végére, saját jógamatrac és a kedvenc jógatáskám. Teljesen izgatottan vártam, hogy a nagy hordó hasammal mindenféle nádszál, szöcske ászanát megcsináljak. A hely hangulata, nyugodsága és Gyöngyi, aki az órát tartja, személyisége pont az a kombináció volt, amire akkor nagyon vártam. Nyugodt belefordulás kellő humorral. Mindenkinek, aki megteheti csak ajánlani tudom ezt a mozgásformát. Nekem nagyon jól esett átmozgatni a testemet, szerintem még a vizesedésen is segített, bár szerencsére nekem nem volt nagyon. És, ami megkoronázta az egész kismama jógát, és talán akkor még nem is értékeltem eléggé, az az óra végi relaxáció. Nem csak mi anyukák tudtunk egy picit megpihenni, hanem a kisbabáinkra is tudtunk koncentrálni, kommunikálni velük. Szerintem ez a Matykóval való kapcsolatomban is nagyon sokat számított, sőt számít mind a mai napig. A légzésgyakorlatok később a vajúdás során is sokat segítettek, enyhítették a fájdalmat, átlendítettek egy- egy nehezebb pillanaton. Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a testi, lelki felfrissülést!

A kisbabás jógára ezután viszonylag későn mentem vissza, mert bár addigra már nyugodtam tudtam mozogni, de Matykó alvási szokásai még nem rendeződtek el. Ha jól emlékszem először júliusban mentünk el jógázni. Gyakorlatilag ezerszer jobban izgultam, amikor vele mentem, mint amikor egyedül. Mi lesz ha szopizni szeretne, mi lesz ha végig sírja, mi lesz ha bármi olyan lesz amire nem is számítok? Szuper volt újra találkozni az anyukákkal, akikkel még terhesen jártunk jógázni. Megosztani egymással az aggodalmakat, kérdéseket, mérföldköveket. Egyszerűen úgy éreztem igen, ők azok akik megértenek, akik tudják miken megyek most keresztül, mik okoznak nehézséget, álmatlan éjszakákat manapság. Ott volt velünk Gyöngyi, aki már nem a nagy kerek hasainkhoz beszélt, hanem a mi nyugodt jóga gyakorlásunkat támogatva a babákkal foglalkozott. És ott voltam én, aki eddig teljesen elzárkózott a “melyik baba milyet kakilt beszélgetésektől” és boldogan cseverésztünk , gyönyörködtünk egymás gyerekeiben a többi büszke anyukával. Az óra maga amúgy ugyanúgy néz ki, mint egy “sima” jóga óra, csak megfűszerezve óriási cukisággal. A mély lélegzések között egy-egy gügyögés, a kitartott ászanák közben egy-egy gyors szoptatás, pelus csere.

Mindig is úgy gondoltam, még Matykó megfoganása előtt is, hogy én nem fogok ilyen tipikus baba-mama programokra járni. Nem néztem le azokat, akik jártak, de gondoltam nekem biztosan megmaradnak a barátaim és majd akkor velük találkozom, nem új anyukákkal. Természetesen ahogy egy külföldre költözés úgy egy baba érkezése is erős casting a barátokat illetően. Nagyon nagyon örülök, hogy bár akkor még csak a mozgási iránti vágyaim miatt mentem el jógázni, de mondhatom, hogy mind kisfiamnak mind nekem kötődtek barátságaim.